Problémák:
Ideje újragondolni a környezetvédelmet! Mégpedig alaposan! A hippik kora lejárt. Nem értek el semmit, ők is autóval járnak és jó vásárlók. Ma épp talán a legjobbak. Ma trendik a környezetvédő szakok az egyetemeken is. Nem csoda, hisz mindenki érzi, hogy tenni kéne valamit. Az érzésből sajnos nem sok jut el a megvalósításig. A környezetvédelmet ma még mindig csak az álmodozók képviselik. Vagy a dilettánsok. Vagy a kettő együtt. Nagy hiba.
A probléma gyökere ott van, hogy nem a problémák gócpontjainál akarjuk kezelni a problémákat. Még a világ fejlett felén sem. Attól ugyanis, hogy Ausztriában tisztaság van, ugyanúgy tonnányi szennyel állítja elő a termékeit. Csak a mocskot például Kínába exportálja. Aztán nézünk csúnyán a kínai komcsi szemébe, hogy nézd meg, hogy még olimpiát sem tudsz tiszta környezetben tartani! Pedig jobb, ha nézi a fejlett vásárló azt a mocskot! Az övé is.
Meg kell érteni a technológiát
Ahhoz hogy BÁRMIT környezetbaráttá tudjunk tenni, nagyon mélyen ismerni kell a technológiát, amit használunk. Ezért elvetélt ötlet a „környezetvédő” szakirány. Nem old meg ugyanis semmit. Hiába érti ugyanis valaki, hogy hogyan párosodnak az algák, fingja nem lesz arról, hogy egy esztergálási technológiában hol lehetne szennyező anyagot fogni.
Hasonló a helyzet a környezetvédelmi hatóságokkal is. A legtöbb esetben annyi a munkájuk, hogy esélyük sincs átnézni egy komolyabb tervanyagot becsülettel. Így aztán a papír színén tudnak kb. kínlódni. A világ jobbik felén persze jobban figyelnek. Ők exportálják a szemetes melót.
Mi lehet a megoldás?
Az egyik közös hiba az, hogy nem a szakembert teszik érdekelté a szabályok betartásában. Ha a tervezéskor a mérnök felett lebeg Damoklész kardja és a szabványokban szerepelnének szigorú kitételek a környezeti hatásokra, akkor ezek a kérdések igen hamar jó irányba változnának.
Persze ez nem elég. A szabványnak – a gyártásra vonatkozó részének – vonatkoznia kell bármely eladott termékre. Függetlenül a gyártás helyétől. Így csak a munkabér miatt lenne érdemes exportálni a munkát. A cégek érdekelté válnának a környezetkímélő technológia kifejlesztésében, nem kerülnének hátrányba olyan cégekkel szemben, akik tesznek a (leendő) gyermekük életére. Elég lenne egy nagy piacon meglépni ezt. (Például EU.) A többi jönne vele, hiszen a multinak nem éri meg két féle gyártástechnológiát használnia a különböző régiókra (Ld.: RoHS).
Energia szektor: a legsúlyosabb teher
Az energiaszektor az állatorvosi ló. Minden baja megvan. Korlátosak a készleteink és ebben a pillanatban semmilyen alternatívát nem tudunk felmutatni.
Megismétlem részletesen környezetvédők kedvéért:
- fosszilis üzemanyagok: gyakorlatilag nincs alternatíva most. Elhagyásuk gyakorlatilag lehetetlen. Ha csak a szállítást nézem (fűtést, áramtermelést nem), akkor is esélytelen. (Hajó, vonat, kamion, stb.) Az egyetlen értelmesnek tűnő válasz a bio-üzemanyagok. De ezek is legalább két okból nem jobbak a bányászott nyersanyagnál: ugyanúgy széndioxidot bocsátanak ki és éhezést generálnak. Megoldás az lehet, hogy gyakorlatilag elimináljuk ezeket a hordozókat, csak villany energiát használunk és a hajókon meg szelet vagy atomot. Amíg azonban a környezetvédelem ennyire nem tud mit kezdeni az atomenergiával és a folyóvédelemmel, tartok tőle, hogy marad az olaj, a gáz és a szén.
- atomenergia: kedvencem az ezzel kapcsolatos idiotizmus. A környezetvédők rendre odakötözik magukat minden egyes erőmű építésekor. Csak a gondolkodás maradt ki. Azt javaslom, hogy annál a környezetvédőnél, aki ma jóval kevesebb energiát akar termelni, kapcsoljuk ki az áramot! A szén, az olaj és a gáz erőművek rengeteg kárt tesznek. Többet sugároznak, mint az atomerőművek és rengeteg üvegházgázt pöfékelnek ki. Logikus a bezárásuk. DE: az energiát egyelőre pótolni kell. A szél és naperőművek jelenleg ezredét képesek leadni egy fosszilis vagy atomerőmű teljesítményének, tehát nem képeznek perspektívát. A víz energia perspektíva, de sík országokban nem játszik (ld.: hazánk) és a folyó természeti kincseire is lesz, aki vigyáz.
Summa
Hosszú távon a megoldás az energiafüggőség jelentős csökkentése. Ez nagy hatásfokú eszközök tervezése felé kell, hogy vegye az irányt. Nyilvánvalóan életmódot is váltani kell. Újra divatba kell, hogy jöjjenek a tényleg tartós fogyasztási cikkek. Ha cipőről, ruháról stb. beszélünk, akkor is.