Miért utaznak el a fiatalok külföldre? Ezt elemzem az én szemszögemből.
Magyarországon 1990-ben rendszerváltás volt. A békés átmenetért súlyos árat fizetünk. Nem elsősorban az árulókkal és kémekkel szereztük meg a bitang nehéz békjót: a békjó az államhoz és az ellátórendszerekhez való hozzáállás. Magyarországon 1990 óta nincs közös minimum és maximum arra vonatkozóan, hogy mi az állam feladata. Ezek nélkül az értékek nélkül mindenki szociális. Vagy legalábbis úgy csinál. Alapvetően a jószándék kihalt, kizárólag a szavazatmaximalizálás maradt - sajnos csak rövidtávon.
Módosítási nehézségek
Ma senki nem hal éhen nyugdíjból, de senki nem él úgy, mint nyugdíj előtt. Az eredmény borzalmas: a becsületesen dolgozó és adózó nyugdíjas ugyanúgy rosszul él (esetleg valamivel jobban, amíg el nem erodálódik a különbség), mint potyautas társa. Jellemző a hazai szemléletre, hogy fix összeggel emel, nem %-kal. Eredmény: ma szanaszétadóztatott 80 éves vezető 2000 Ft-tal kap többet, mint potyautas társa. A rokkantnyugdíjasoknál hasonló a helyzet, vagy sokkal rosszabb. Így a rendszerben van minimum 20% hiba. Ma a magyar költségvetés 62%-a a nyugdíj. Ha rendbe lenne téve, a költségvetés 6-7%-át ki lehetne nullázni. Mindkét oldal szakemberei tudják, hogy hogyan kéne rendet tenni. De az választási öngyilkosság.
Az egészségügy mindenhol a világon nehéz dió. Nálunk azzal is terhelt, hogy az első elvonások szinte mindig onnan voltak/vannak. Az eredményt mindenki ismeri. Hozzányulni senki nem mer.
Magyarországon 3000 önkörmányzat van. Minden 30. négyzetkilóméterre jut egy. Jobb helyeken ekkora a TSZ.
Az adózással és az adózási morállal hasonló a helyzet. Az állami alkalmazottakon kívül a munkavállalok kb. 20%-a viseli a terhek 80%-át. Ma Magyarországon nem éri meg becsületesen adózni, jó állampolgárnak lenni.
A fiatalok ide születnek és nem is potenciális választók ma senkinek.
A fiatal diplomás gondolatmenete
Az egyszerűség kedvéért a saját szakmámból (mérnök) írok egy példát. Ez nem én vagyok! De: behelyettesíthető az orvos, a fizikus, a kémikus vagy az állatorvos is. Hozzátartozik az is, hogy orvosként az arányok sokkal nagyobbak lehetnek.
Mérnökünk 26 éves (5 év egyetem és 3 év gyakorlat, tervezői jogosultság megvan.) Itthon nettó 130.000 Ft-ot keres. 8-12 órát dolgozik naponta, határidők előtt néha hétvégén is. Semmilyen kedvezményre nem jogosult. Az első 3 év prémiumaiból (1.000.000 Ft) vett egy 35 nm-es, 1,5 szobás lakást (10% önrész, amikor még volt ilyen), 30 évig törleszti, havi 66.000 Ft-ért. A saját és a párja diákhitelét épp visszafizeti, úgyhogy gyereket biztos nem vállal be. Az iroda bent van a városban, a munka után nincs ideje főzni ebédet bevinni, ergo a kaja a másik 30.000 Ft. Az állam már az adóbevalláskor többet visz el, mint ami nála marad, a céges részt nem is számolva. Itthon ennek az aránynak a javítására esély sincs. Lásd fent.
A jelenlegi tudásával - a válság közepén - kiküldve az önéletrajzot Londonba kb. nettó 30.000-35.000 Font / éves fizetésajánlatot kap, 8-at. Az egyik cég a repülőjegyet is fizette volna az interjúra. Kis utánajárással kijön, hogy ebből a pénzből Londonban nagyon kényelmesen meg lehet élni. A hazai kötelezettségei aprópénznek minősülnek, de kint is szívesen látják hosszú távon is. Fontos különbség, hogy a túlóra kint ki van fizetve, fel sem merül, hogy bármi zsebbe menjen.
Konklúzió
Én nem fogok kimenni, mert szeretek itt lakni és mert mérnökként van választásom. (A kolléga kiment és jól él kint.) De legyünk őszinték: egy mentőorvosnak van választása?
