A világ folyamatosan változik. Mostanában olyan, mint egy nagy vásári ricsaj: nem akaródzik lenyugodnia. Sok harsány Paprikajancsi lengi be a levegőt. Mindenki, aki ma hangos, 5 percre okos csak. Valószínűleg nem is fog tovább tartani a mondani való sem. A világ gondolkodó része egy picit tanácstalan. Mit kéne tenni? Merre tovább? A gazdasági válság, a globális felmelegedés csak tünetei a nagyobb, mélyebb ellentmondásoknak.
Miért utaznak el a fiatalok külföldre? Ezt elemzem az én szemszögemből.
Az oktatás célja értékes embereket nevelni a társadalomnak. Vajon jó irány-e az, hogy egyre megengedőbb az iskola a tanulókkal? Mi szól a szigor mellett és a szigor ellen? Ezekről írom le itt a véleményemet.
Ma Magyarországon újabban - cikkekben és sok blogban is - mintha átalakulna az értelmiség fogalma. Pontosabban: felerősödik az egyik jelentése. en.wikipedia.org/wiki/Intellectual Egyre inkább csak a véleményformáló humánértelmiséget nevezik annak. Ez önmagában nem zavarna. Azé az aréna, aki belép rajta. A baj ott van, hogy az alapműveltség - amit egy értelmiségitől elvárunk, bármely jelentését is vegyük a háromból - redukálódott itthon a humán tudásra. Szemmel láthatóan az újságírók nagy része elemi dolgokkal sincs tisztában a reál világból. Sokszor még büszke is rá. Vagy ha nem is büszke, mosolyog rajta.
Ebben a posztban azt próbálom bebizonyítani, hogy ma Magyarországon egyik nagy politikai pártnak sem áll érdekében - ebben a pillanatban - komoly reformokat, változásokat végigvinnie. Ha a lakosság szerkezete nem változik meg hamarosan - legfeljebb a kivándorlással változhat - akkor gyakorlatilag a jelenlegi patt helyzet tartós maradhat. Pártoknak reformokat, átalakításokat ugyanis úgy éri meg végigvinni, ha szavazatot nyer vele rövid vagy középtávon. A gazdaságpolitikai demagógia viszont - a jó választási esélyek mellett - tönkre fogja tenni hazánkat. Mi a matematikája annak, hogy nem történik változás? Miért is éri meg? Íme az én elméletem:
Ideje újragondolni a környezetvédelmet! Mégpedig alaposan! A hippik kora lejárt. Nem értek el semmit, ők is autóval járnak és jó vásárlók. Ma épp talán a legjobbak. Ma trendik a környezetvédő szakok az egyetemeken is. Nem csoda, hisz mindenki érzi, hogy tenni kéne valamit. Az érzésből sajnos nem sok jut el a megvalósításig. A környezetvédelmet ma még mindig csak az álmodozók képviselik. Vagy a dilettánsok. Vagy a kettő együtt. Nagy hiba.
Energiából kevés van. Ezt még az óvodás is tudja. Egyre többen vagyunk a világon. Ezt is nagyjából mindenki tudja. Érdekes módon a két axiómát közös síkra hozni még komoly embereknek sem megy.
